Úttalan út, avagy csavargás az élet útvesztőiben

Na annyi minden tortent Ponferrada ota hogy majd otthon fogok mindent leirni, de vettem 1 jegyzetfuzetet szoval mindent leirtam elore.

Utolso ket napot gyorsban:

Tegnap azaz a 10. napon Pallas De Rei-ben ebredtem fel, majd indultam tovabb. A varoska kavezojaban vegre magyar szavakat hallottam, napok ota az elso, a telefont kiveve. Egy srac meg az anyukaja voltak azok, 1-2 km-et egyutt tettunk meg, kicsit beszelgetve kozben, majd egy piheno soran magukra hagyam alkalmi utitarsaimat es folytattam utam. A mai napra 29 km lett volna az etap, de nem akartam az utolso napra 38-at hagyni, igy gondoltam, kicsit "elore" megyek. Na ez jol megboszulta magat, Argua utan 15 km-en belul nem talaltam szallast, igy 43 km lett a napi adag. Magam nem is talaltam volna meg szallast, de belefutottam az ir sracba, meg a kanadai csaladba, akik mondtak, hogy van 1 privat szallas, alig 8 km-re. Nekiindultunk, de a vege szamomra mar pokoli kinok kozott zajlott. Elfaradt mindenem, sajgott osszes izmom, azok is, amikrol nem is sejtettem, hogy leteznek. Ja es az eso is eleredt. Az elso, miota itt vagyok... Meglett a szallas, zuhany, vacsora, beszelgetes, sebek apolgatasa, majd alvas...

11. nap Brea-Santiago de Compostella, 23 km

Ma keson, csak 8 orakor indultam el, mert a tegnapi nap kikeszitett teljesen, kellett a piheno. Delutan 4 korul, ujbol-ujbol eleredo eso kozepette erkeztem meg a varosba, ahova 11 napja tartok, lelekben meg meg regebb ota. A varos tenyleg hatalmas. Volt vagy 1-1.5 ora, mire a varostablatol felcaplattam a katedralisig, ahol egy rovid fohasz kozben megerintettem Szent Jakab apostol ereklyetartojat, majd atmentem a kozeli zarandokirodaba, atvenni a szep Compostellamat, ami a zarandoklatom "eszmei" jutalma. Most egy bazinagy szallason varom, hogy a kimosott ruhaim szaradjanak vegre meg, aztan megyek aludni.

Holnap indulok a "vilagvegere" azaz Finisterrere, ami ujabb 90 km lesz, de ez mar remelem meg sem kottyan

A cimet egy polon olvastam Astorgaban, egy zarandokszallason. A polon ket talp volt lathato, telis tele ragtapaszokkal. Nos nekem kb. 10 perce latta el egy szakember a vizholyagjaimat.

Na de ugorjunk az elejere:

1. nap: Leon-Villadangos 22 km

kedden hajnalban erkeztunk Leonba, ami franko volt, mert semmi nem volt nzitva (ja gepelesi hibakert elneyest, nincs idom javitgatni, majd otthon... amikor a kepeket is felrakom, mar van majdnem 200:)), szoval fel ala jarkaltun a meglehetosen huvos spanyol ejszakaban. 11-kor sikerult megkapnom a credenditalt, ahol megismerkedtem egy nemet sraccal, akivel a napokban tobbszor is sikerult ujra meg ujra osszefutni.

Delutan 2 korul indultunk ki a varosbol a Caminon, iszonyu melegben. Andiek mogottem jottek, le-lemaradozva, de idonkent hatraneztem, hogz megvannak-e. Nos, egyszercsak eltuntek, azota sem talalkoztam veluk (sajnos mint kiderult, Andinak bedurrant a bokaja, igy visszamnetek Madridba. Szoval egyedul maradtam)!

Kb. 10 km utan elrtem egz szallohoz, de meg nem ereztem faradtnak magam, igy az ottani holgy megmutatta neten, hogy kb. 10 km. mulva elerem Villadangost, ami szerinte 2 ora. Az a baj, hogy mar keso is volt, meg nagyon meleg is, es ugye, nem nagyon pihentem en sem az utazas miatt. Azert elindultam. Na, nem akarom reszletezni hogy atkoztam magam 2 ora mulva, amikor meg mindig 3 km-et irt az utmenti tabla:( Kb. este 8-ra ertem be, emeleten aludtam (alig), szoval nem tul jol indultak a dolgok...

2. nap: Villadangos-Astorga 26 km

Masnap alig tudtam labra allni, a terdem a bokam mindenem sajgott. Azert 8 korul elindultam, es mentem, mentem, a taj egyre szebb lett, ahogy az ut elkanyarodott az autopalya mellol. Este 6 korul beertem Astorgaba, ami egy gyonyoru varos, hatalmas katedralissal. Aznap volt ugye a bl donto, Real Madrid... Olyan fieszta volt utana, kb. ejjel 2-ig ment a tuzijatek, enekles, stb. En az elso napon megismert nemet sraccal voltam vacsorazni, a srac nagy fociorult, es minden fogas kozben atrohangalt a barba, ahol volt kivetito (elotte meg 2 percig konyorgott a pincernek h kaphassunk vacsorat a barban:)) Johogy nem az lcd-t akarta atcipeltetni. Ja es itt a szallason lattam azt a bizonyos polot...

Ja a labam kezd hozzaedzodni a gyaloglashoz, mar a terdfajasom is kezdett elmulni.

3. nap: Astorga-Foncebadon 26 km

Ez a nap elvileg 20 km lett volna, de valaki megemlitette, hogy mindenkepp erdemes felmenni Foncebadonig, ami 1400 meter magasban van, es onnan reggel kimenni a 2 km-re levo kereszthez ahol gyonyoru a napkelte. Jo, akkor vagjunk bele...

A nap elso resze hamar elment, egyre tobbet tarsalogtam zarandokokkal. Foleg nokkel persze:) Pl. talalkoztam sved, holland, koreai, del-afrikai, kanadai lanyokkal, de magyarral veletlenul sem. Aztan egyszercsak egy par oraval elobb megismert, es most ujra latott no tarsa megszolal magyarul: szia, te vagy a srac pestrol? Oh vegre:) De kiderult, hogy epp Luxemburgban el, es egy bojtolo csoporttal vannak. Ez naluk azt jelenti, hogy evente 8 napot vannak a Caminon, de azalatt az ido alatt csak vizet es teat fogyasztanak (ez onnan derult ki, hogy nem fogadta el a csokit, amivel kinaltam:))

Na a beszelgetes utan elindultam Forcebadon fele. Pokoli meleg volt, arnyek sehol, vizem alig, franko. Mire felertem, kiderult hogy sokan szeretik a magaslati levegot, mert 2 szallon sem volt hely:( Szallodai szobat kinaltak, 37 euroert. Aha... Na a 3. szalloba is benyitottam, ahol Marcus, egy nemet onkentes mondta, hogy van meg pont 1 hely. De a padlon... Na emeleten aludtam mar, felettem is horkoltak Astorgaban, nezzuk van-e rosszabb. Van... a matracnak mar csak az egyik ajtonal volt hely. 1400 meter, mondom. Hajnal 1-tol olyan hidegrazasaim voltak, de vegul rajottem, hogy ha rendesen behuzom a halozsakom cipzarjat, nem csak ugy "fesztivalozos" modon, akkor ki lehet birni. A hely amugy Church nevre hallgat, es nem is hazudtak vele, ugyanis 1 regesregi templom lett atalakitva szallova (termeszetesen nem fix aron volt a szallas, hanem adomany alapon, de egy japan srac isteni kajat is csinalt az egesz csapatnak, szoval nem bantam meg a padlot sem)

Ja mielott mentem aludni, osszefuttoam ujra Totival, a nemet "haverral", aki meg kozben az uton megismert 1 magyar lanyt, szoval a nap 2. "szia, te vagy a ..." mondatat hallottam:) A poen, hogy a lany pont azzal a geppel jott Madridba, amivel mi is, csak o busz helyett vonatozott Leonig.

4. nap: Foncebadon-Ponferrada 27 km

Ez volt a legzsebb es legnehezebb nap eddig. Nemreg ertem be arra a szallora, ahonnan  vegre tudok irni:) Szoval ugye kereszt, napkelte. Vagyis korankeles. 5 ora. Rosszul szamoltam ki, majd 1 orat fagyoskodtam a keresztnel. De megerte!!! (kepek ugye kesobb)

Aztan elindult a zuzda... Ha 1 hegyre felmesz, egyszer le is kell jonni! Most kb 400 meteren vagyok... De a taj, az valami elkepzelhetetlenul gyonyoru volt! Ja es azt vettem eszre, hogy egyre tobbet gondolkodom, es furcsa mod egyre tobbszor angolul. Annyit tarsalgok ezen a nyelven 4 napja, hogy ohatlanul is jonnek a szavak, meg minden:) Tegnap 1 kanadai oregur mondta is, hogy jo az angolom, ami mindig jolesik egy kulfoditol, akkoris ha tudom, hogy a kiejtesem nem epp oxfordi:) De ha megertjuk egymast ennyifele orszagbol idejott emberekkel, akkor mi kell meg tobb???

Na megyek pihenni, meg 1 ari csajszi var a gepre, nem akarom megvarakoztatni nagyon:)

Aztan elugrom vacsorazni 1 kanadai lannyal meg 1 ir sraccal. Mindketten tok jo fejek, elozo este ok is a Church-ben kaptak helyet:)

Folyt. kov... (ja, es annyi de annyi mindent tudnek irni, csakugy jonnek a gondolatok.)

Most értem haza tescóból, ahol csomó jó cuccot vettem, aminek köszönhetően már meg is van a 8 kg, viszont cipő még sehol. Ehh. (azért se hagyom itthon a két csomag pilótakekszet, grrrr)

Szóval vettem 2 túrabotot, amit már nagyon akartam, csak sokkaltam a sportboltokban az árát. Ez meg 1800/db-ért nekem megérte. Szombati túrán csúnyán megfájdult a térdem, ott az út mellett talált faág segítéségével tudtam teljesíteni a szintidőt. De mi van, ha épp akkor nem találok alkalmas ágat, amikor szükség van rá. Szóval ez is kipipálva.

A másik nagy felfedezésem, hogy létezik energiaitalpor:)) Bevallom, nagyon koffein és taurin, azaz energiaital függő vagyok, és ezen paráltam, hogy hogy lesz kint (legalábbis tavaly Görögországban elég drága áron találtam), hogy fogom beszerezni a napi adagomat. Vettem is 10 db-ot, remélem az íze nem lesz borzalmasabb, mint a készne kaphatóké (bár már egész megkedveltem az évek során).

Naptej (30-as faktor, franc se akar leégni), magnézium és kálcium tabletta, stift, tusfürdő szintén pipálva.

A hétvége kínzó kérdése lesz, hogy mit hagyjak itthon, mert ez így sok lesz (már érzem, hogy a pilóta keksz lesz az áldozat, első nap amúgyis elolvadna a napon).

4 nappal indulás előtt gondoltam itt az ideje, hogy megnézzem mennyi is az annyi. Vagyis mekkora súlyt fogok cipelni a hátamon két hétig.

Van 1 tanács, miszerint maximum a testtömeg 10%-a legyen  hátizsák összsúlya. Én a magam 72-73 kilójával 8 kg-ra lőttem be a cuccot.

No nézzük, ebből mi lett!

A hátizsák eddigi tartalma:

Maga a zsák, egy 60 literes zsák, 1.8 kg

Hálózsák, 0.6 kg (a zsák és a hálózsák vadiúj, összesen 22e-ből jött ki együtt akciósan, ami nem rossz, mert csak a hátizsákra 25-öt gondoltam)

Ruhák:

2 póló, 2 alsógatya, 2 pár trekking zokni (összesen ugye 3 pár kell mindenből az útra, ebből 1 rajtam lesz utazáskor is ofkósz), 1 kapucnis cippzáros felső, 1 pár strandpapucs

1 nagyobb törölköző

1 úszónadrág (remélem sikerül eljutni az óceánig)

Gyógyszerek (lázcsillapító, Sportkrém, Strepsils, Géz, füldugó, hintőpor)

Fényképezőgép+töltő+adatkábel

Telefontöltő

Spanyol útiszótár

Na egyelőre ennyi, és ez 6 kg. Szóval még van 2 kg a következőkre:

elemlámpa (lehet a bringáét viszem, az jó könnyű:))

magnézium + kalcium tabletta

1-2 csomag pilóta keksz (gondolom kint nem kapok)

Pár müzliszelet (esetleg vmi italpor még, bár kint is tudok venni)

Szandál vagy cipő (esténként kimenni az adott településen, és addig is szellőztetni a lábat, meg a bakancsot)

Széldzseki

Pótnadrág

Tisztálkodó szerek (na ezen is filózok szerintem max 1 kis tusfürdőt viszek, meg 1 stiftet, eldobható borotva, na meg persze fogkefe + fogkrém)

Egyéb kis apróságok (kisolló, körömcsipesz, konzervnyitó, műanyag evőeszközök, papírzsepkendő, térképek)

Remélem nem hagytam ki semmit.

Na nem mintha hiányoztam volna bárkinek is, de gondoltam egyet, és felveszem azt a bizonyos fonalat, vagy mit.

Oka is van, hogy pont most, gyorsan essünk is túl rajta: szóval tavaly évvégén mindenféle magánéleti problémák, gondok, hülyeségek miatt elkezdtem agyalni azon, hogy ki kéne kicsit lépni ebből a mindennapi őrületből, elmenni jómesszire. Mint sok hozzám hasonló ember, teljesen véletlenül ráleltem az El Camino-ra. Előtte azt sem tudtam, hogy mi ez, csak a plakátokon láttam a bizonyos könyv ajánlóját. Bevallom, azt gondoltam, hogy ez az egész nem is Európában van, hanem valahol Peru, vagy Venezuela környékén, esetleg Mexikó:) Hát ennyit az én spirituális előéletemről. Magáról a Caminóról nem akarok háttérinfókat írni, a neten mindent megtalálni róla. A lányeg, hogy hétfőn indulunk, hárman, sajnos nem a teljes távra, csak 1 szakaszát fogjuk kb. 2 hét alatt megtenni. Leontól Santiago Del Compostáig, majd ha belefér, akkor ki a "világvégéig", azaz Finnisterréig. Az út ötletét egy véletlenül (ezek a véletlenek:)) megtalált blogból merítettem, nagyjából az ő útvonalukat próbáljuk mi is bejárni: http://vokopeti.blogol.hu/

Év elején kezdtem a felkészülést, teljesítménytúrákra jártam, meg kerékpárral nyomtam le párszáz km-et. De állítólag nem ezen fog múlni ugysem, hanem a mentális, szellemi felkészültségen. Meglátjuk.

A maradék pár napban még véglegesítem a túrafelszerelést (remélem sikerül 10 kg-on belül maradnom). A cuccokról még írok indulás előtt egy leltárféleséget, hogy kb. mit viszek magammal.

Megpróbálok útközben írni, hogy éppen hol, hogyan, miért. És leginkább elmélyedni a gondolataimban, felfedezni olyan dolgokat magamban, amikről eddig nem volt sejtésem se. Aztán ha hazaérek, megpróbálom ezeket felhasználni arra, hogy sikerüljön egy teljesebb életet élnem. Mert ezért (is) vágtam bele.

Ultreia et suseia! Azaz "Csak tovább, egyre feljebb!" Ez a zarándokok egyik köszönése az úton.

Szóval ma reggel egy hétig tartó bulizás után (erről még mingyárt írok) punnyadtan ülök a gépem előtt, és egyszer csak olyat olvasok, hogy ma csak úgy, megjelent az új NIN lemez. Méghozzá ingyenesen letölthető, többféle formátumban is. Nemhiába dícsérte nemrég Trent bácsi a Radiohead tavalyi húzását.

Szóval itt van  link, amire kattintva, és végigcsinálva a röhejesen egyszerű procedurát, máris élvezhetjük a legújabb MŰVET. Én 3-szor hallgattam meg egymás után, és annyit mondhatok: kurva jó!

http://dl.nin.com/theslip/signup

Már ezt a 4 karaktert leírni, és olvasni is olyan jó. Hatásvadász, mint néha maga a banda is, de egyben tekintélyparancsoló is. Szinte szuggerál, hogy meg kell nézni. Megtekintése után pedig ez a 4 karakter örökre, kitörölhetetlenül beleég a memóriába, felidézésekor Pavlov kutyáját megszégyenítő nyálcsorgással vágyódik az ember, hogy újra megnézze ezt a nemmindenapi koncertfilmet.

Már az első képek, a zenekart hatalmas ovációval váró dél-amerikai fullosan megtelt (140000 ember, ha jól emlékszem) stadion látványa filmtörténelmet írt. Ahogy mindenhol magasba nyúló kezek vesznek körbe, olyan közel hozva a közönséget, hogy jóformán a csodálatos latin lányok parfümét, és a macho pasik izzadságszagát is érezni. Aztán a Vertigo DVD-ről ismerős intro-féleséggel kezdetét veszi az őrület. A zenekar berobban, és kb. ebben a pillanatban már koppant is az állam a padlón (ha valaki mostanában jár az Imax-ban nézze már meg, nincs-e még ott vhol, azóta is keresgélem). Amikor Larry dobszerkóját mutatják felülről, szinte kedvem lenne odaütni a tamokra, meg a cinekre, ahogy Edge és Adam ott pengetnek az orrom előtt, késztetést érzek arra, hogy én is a húrokba csapjak. Bono pedig szinte odakacsint, hogy reagálásommal megnyugodjon: tökéletes formában énekel.

Olyan részletességgel lehet mindent megfigyelni, amit még soha ennyire nem lehetett. A dob emelvényére körbe rakott ásványvízes palackokban szinte egyenként látszanak a buborékok, a közönség tagjain meg lehet számolni az izzadságcseppeket.

A koncert csúcspontja szerintem a Love and peace or else-Sunday Bloody Sunday-Bullet the blue sky hármas, ami alatt egy ideig Larry a színpadi kifutóra kikészített egyetlen tamból és cintányérból álló "szerelésen" játszik, amit aztán Bono is kezelésbe vesz, miután felkötötte a homlokára a híres fejpántot, amin a világvallások jelképei szépen, békésen megférnek egymás mellett. Ahogy a stadionban is mindenféle emberek (izraeli zászlót is lobogtatnak többek között, mindenféle attrocitás nélkül) örülnek együtt ennek a 4 embernek, az általuk kreált világnak.

De az is katarzis volt, amikor a közönség tagjai világítottak (öngyújtóval, lámpával, kinek mi volt kéznél), és a kamerák pásztázzák a hatalmas stadiont. de igazából a 80 perc minden pillanata tökéletes volt. Sok ilyet akarok még látni!

Az egésszel csak 1 probléma volt: végigülni egy ilyen showt, ahelyett hogy ott ugrálhatnánk a karnyújtásnyira tomboló szerencsés közönséggel. Így maradt a lábbal dobolás a padlón. Érdekes, hogy viszonylag sok zenei dvd-t láttam, de még nagyon egyiknél sem éreztem, hogy felkeljek a kényelmes helyemről. De hát ez tegnap valami egészen más volt.

Á, most hogy újra felidéztem az emlékeket, máris mennék újra a moziba. A világ legjobb koncert-filmje készült el, kihagyhatatlan!!

A filmben elhangzó dalok:

Vertigo
Beautiful Day
New Year's Day
Sometimes You Can't Make It on Your Own
Love and Peace or Else
Sunday Bloody Sunday
Bullet the Blue Sky
Miss Sarajevo az emberi jogok felolvasásával
Pride
Where the Streets Have No Name
One

Encore:The Fly
With or Without You

Encore 2: Yahweh

http://www.u23dmovie.com/

Trailer:

Lassan már nem is érdemes Budapestre koncertet szervezni. Az év kezdődőtt a bebukott The Smashing Pumpkins-el. Bazzeg, az utóbbi 20 év egyik legfontosabb zenekaráról van szó, akik Prágában ugyanazt a 20.000-es csarnokot töltötték meg (valószínűleg), ahol szintén teltház előtt játszott a Cure 1 hónapja (váááz, életem legnagyobb bulija volt).

Aztán most hallom a hírt, hogy elmarad az elsejére meghírdetett The Hives. Nem vagyunk szerencsések The-vel kezdődő, s-re végződő zenekarokkal:( De most komolyan. Miért nem tudják ezeket a koncerteket normálisan reklámozni??? Hahóóó, itt él Budapesten rengeteg külföldi fiatal, akiknek 5800 ft az nem pénz egy menő, angolszász (mégha ők történetesen svédek is) pop/rock/punk zenét játszó zenekarért. Nem igaz, hogy velük együtt nem telt volna meg legalább 3/4 részben a Pecsa (ami kb. 2000 embert jelentene, nem 20.000-et!).

Bizonyos zenei fórumon, amelyen többé-kevésbé én is megfordulok, időközönként előkerül ez a téma. Mármint, hogy a magyar fiatalok előbb vesznek piát, cigit, minthogy egy koncertre költsenek. Ugyanakkor ha kiszabadulnak a Szigetre, akkor nem sajnálják az ezer forintos gyrosra, meg napi 10-15 vízezett sörre a pénzt. Lehet itt gazdasági helyzettel dobálózni, én sem vagyok milliomos. Viszont én meg inkább költök kultúrára (dvd, koncert), minthogy mindenféle vacakságra szórjak forintokat.

A balkán a fejekben van. Amíg ilyen mentalitással nőnek fel, és öregednek meg generációk, addig sosem fogunk ebből kikecmeregni. Addig is várja mindenki nagy izgalommal a következő Megasztár indulását...

És akkor nézzük, mi marad nekünk, szerencsétlen keveseknek:

Ehh, Prágában rákattantam az alábbi számra. Pedig eddig annyira ellenszenves volt Amy, hogy a zenéje sem különösen érdekelt, nem hallottam tőle szinte semmit. A szállodában meg akárhányszor bekapcsoltam a tv-t, szinte mindig ez szólt. És szép lassan maga köré csavart, magához ölelt, szinte face-to-face éreztem azt a fájdalmat, ami ennek a csodálatos hangnak a segítségével ott vibrált a levegőben. Azóta sem vagyok képes mást hallgatni, KO-val győzött felettem. Pedig tudom, hogy nem vagy jó...

Kezdek újra film-függővé válni...

Hétvégén szinte megállás nélkül dvd-ket néztem. Mondjuk picit görcsöl a gyomrom a 3 nap múlva esedékes utazásom miatt, és talán így próbáltam nyugtatgatni magam, de ez csak önámítás. Függőség, az.

Egyrészt most végignézem a James Bond sorozatot (tegnapig a 69-es Őfelsége titkosszolgálatáig c. epizódig jutottam, amiben George Lazenby egyetlen 007-es alakítását lehet megtekinteni. Hú, hát elég unalmas filmet hoztak össze vele, másfél óráig gyakorlatilag semmi sem történt benne. Viszont a "Csak kétszer élsz" a legjobb Connerys epizóddá vált nálam, végig izgalmas, látványos, és az egzotikus japán helyszínek is sokat dobnak rajta. Még a Gyémántok az örökkévalóságnak van hátra, aztán jön a Roger Moore korszak.

Bond barátunk kalandjain kívül a köv. mozikat néztem/szenvedtem/aludtam/izgultam végig:

Trainspotting: ezt most kizárólag a James Bond utalások miatt vettem elő, különben már milliószor láttam. Imádom, na.

A gyávaság tollai: A nemrég tragikusan elhunyt Heath Ledger nagyot alakított ebben a kaland-drámában. Egy fiatal, Harry nevű angol tisztet játszik, aki barátaival együtt a világbirodalmat uraló brit hadsereg szépreményű tisztjeiként élvezi az életet, udvarol mennyasszonyának. Aztán egy nap parancsot kapnak, hogy azonnal hajozzanak Szudánba, ahol kicsikét megtámadták a benszülöttek a brit katonákat. Harry azonban bepánikol, félti az életét, nem akar háboruzni, ezért lemond rangjáról, és kilép a seregből. Ezt azonban mind barátai, mind szerelme a legnagyobb gyávaságnak tekintik, és ennek jelét, fejenként 1-1 fehér tollat küldenek neki. Harry nagyon zokon veszi ezt, és titokban társai után megy Afrikába, hogy segítse őket a harcban, meg ilyenek. Egyik barátja közben rámozdul a csajára, meg fogságba esnek, és a gyávának tekintett barátjuk menti meg őket egyenként. A háboruból hazatérve már csak egy problémával kell szembenéznie: mennyasszonya vajon kit választ kettejük közül?
Nos, ez egy remek, gyönyörűen fényképezett film (kár, hogy a dvd-re 4:3-as arányban került rá, és nem szélesvászonban), szép pillanatokkal, elég kemény akciójelenetekkel. Ja, és ez egy klasszikus regény kb. 7. megfilmesítése. Már 1915-ben készült belőle 1 némafilm.

Portugál: Na ezt a filmet már rég meg akartam nézni, emlékszem akkor adták moziban, amikor pestre költöztem, és pont a Vörösmarty mozi mellett laktam, és mindennap elmentem a plakátja előtt. De valahogy akkor kimaradt, és csak most sikerült megtekintenem. A film picit az Üvegtigrisre emlékeztet (bár előtte készült 1-2 évvel), annak amolyan lájtos verziója. Itt is 1 vendéglátóipari egység (nevezetesen 1 kocsma) az események fő helyszíne, ahol elég lepukkant figurák fordulnak meg (Sátán, az elvált, lecsúszott alkesz majdnem olyan, mint Sanyika, a kocsmáros itt Csuja Imre, aki itt is úgy beszél, meg röhög mint Csokiként, van ex-rendőr, aki még mindig hamis rendőrigazolványával bünteti az átutazókat). Ebbe a közegbe érkezik meg egy pesti értelmiségi figura, aki aztán jól megkavarja az állóvizet, mert összejön a kocsmáros lányával, akire az exrendőr is szemet vetett. De majd később megjelenik a pesti figura elhagyott felesége is, akinél hisztisebb nőt régen láttam már:) De a legjobb figura Jucika, az alkesz feleség (Szirtes Ági remek alakítása), aki totál úgy néz ki, mint a Boráros tér bármelyik reménytelen figurája ("Jóóónapotttt Lajoskaaa! Kaphatnék egy fröcsit?"). A film egy nagy hibája, hogy mivel egy színmű adaptálása, eléggé olyan érzésem volt, mintha egy színházi közvetítést látnék. Kevés filmes pluszt raktak hozzá. De egyszeri megtekintése javasolt:)

A kis Buddha: Bertolucci filmje elég rosszul szerepel az IMDB-n, 5.6-al. Pedig szerintem egy remek alkotás, ami jól bemutatja a nyugati civilizáció és a keleti világ közti különbségeket, a buddhizmus fő tanait. Jó színészi játék, kellemes sztori, kellő mértékkel adagolt bölcsességek. Nálam 80%. És a befejezés is nagyon hihető, emberi. Igen, talán ez a legjobb szó az egész mozira: emberi. Inkább európai filmnek tekinthető, és talán emiatt nem fedezi fel az amerikai közönség az értékeit.

Ezt még muszáj. Ahányszor meghallgatom, görcsbe szorul a gyomrom. Köszönet Clint Mansellnek, és a Kronos Quartet-nek.

Miért akarom újra és újra látni azt a filmet, amiben Darren Aronofsky előbb megmutatja, hogy az élet egy hatalmas kutyaszar (a film kezdete, a nyár), aztán gonoszul belenyomja fejünket ebbe a gőzölgő trutyiba (ősz), majd komótosan a nyakunkra ül, hogy soha tőbbé ne tudjuk elfelejteni ezt a penetráns szagot, ízt, látványt (tél)?

Talán hogy erőt nyerjek? Hogy bár nem egy csúcsragadozó helyét bitorlom ebben az emberi táplálékláncban, de lehetnék, sokkal, sokkal rosszabb pozícióban is? Amikor már nem tudnám kontrollálni az életemet. Minden pillanatomat valamilyen kényszer okozta függőség irányítaná, programozná. Amikor a nap az első reklámtól a tv adás végét jelentő szignálig terjedne, térben és időben.

Meddig szabad az emberi akarat? Meddig mondhatom, hogy én irányítom az életemet, és az álmaimat, és nem fordítva? Meddig reménykedhetek abban, hogy nem úgy kell befejeznem földi életemet, mint Sarah Goldfarbnak? Ez a film legalább annyira rekviem a drog áldozataiért, mint a magányra itélt emberekért. A rémálomba fordult álmokért.

Pedig minden olyan mesésen indult...

Egy telefonhívás, "benne leszek a tv-ben". És talán majd a piros ruhában is, ha sikerül belefogyni. És egyszer az életben büszke lesz rám a fiam. És a barátnőim lent az utcán mindennap a legjobb széket ajánlják fel a napozáshoz. És minden nap sütni fog a nap. És milliók bámulják a televíziót, ahogyan én, Sarah Goldfarb, Brooklynból megnyerem a díjat. De a díjra nincs szükségem. Azt elajándékozzuk. Csak egy mosoly. A fiam, Harry ölelése. Az unokám... Semmi mást nem akarok, ez az ÁLMOM! De nem olyan könnyű lefogyni. Hogy is mondta doktor úr? Reggel a lila, délben a kék, este a sárga, éjjel a zöld? És elég egy tabletta? De hozzászoktam, már nem használ. Pedig olyan szépen lefogytam már. És közeleg a nap, amikor a piros ruhán újra össze tudom húzni a zippzárt. De...de miért nevetnek azok az emberek rajtam a tv-ben?? És miért, miért olyan aggresszív a hűtő?? És merre van Madison Square? Kérem, mondják meg, mikor szerepelek végre a tv-ben? Nem kaptam levelet. Neeeeeeee bökjék belém azt a tűt. Mi ez? Miért? Hol vagyok?? Elektrosokk??? Vajon a fiam hol van most? Boldog? Mikor hozza el bemutatni végre a kis Mariont?

Nem sokáig tart ez béby. Minden jóra fordul. Szerzünk cuccot, terítjük is. Zsír lesz. Királyak leszünk, megnyitjuk a butikot. Ahogy MEGÁLMODTUK! Mondtam, hogy sikerülni fog! Anya, kapsz tőlem egy új tv-t. És ne haragúdj, hogy olyan rohadék voltam, és folyton elvittem a tv-det a zálogoshoz. Most már minden rendbe jön. Van munkám, barátnőm, fényes jövőm. Bébi, minden rendben lesz, csak ezt az éjszakát bírd ki. Lesz cucc, ne aggódj. Megígértem, nem?? Bassza meg, ha annyira kell, akkor szerezz magadnak! Itt van ez a fickó. Itt a száma. Pénzért nem ad semmit. Csak numeráért. Na mire vársz, ha annyira kell, hívd fel, itt a szám. Ne csak tőlem várd a megoldást! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, a karom. Csak pár napja fáj, semmi komoly. Marion. Nem, nem fog eljönni...

Új életet kezdünk! Nem kell a szüleim pénzén élnem, mert a ruhák, amiket majd tervezek, sok pénzt hoznak. Pont olyan jól fog menni a butikunk, ahogy MEGÁLMODTUK. De most adj valamit! Mi az hogy nincs? Muszáj szerezned. Egy tehetetlen fasz vagy! A telefonszám, amit a közös képünk hátoldalára írt fel. Hogy ne is lássuk, hogyan fordult minden rosszra. Meg kell a képet fordítanom, az a szám kell. Akkor megegyeztünk! Vasárnap nem tudok eljönni, dolgozom. Mit kell még tennem azért a rohadt pénzért? Undorodom ettől az egésztől. Hol vagy? Miért nem vagy itt? Mikor jössz haza? Mi történt Floridában? Nem sikerült, igaz? Semmi sem sikerül...

Rekviem egy álomért. Rekviem három álomért.

Ezúttal egy klasszikus került be a dvd lejátszómba, egy olyan hibátlan alkotás, amely 15 évvel a leforgatása (és sokadik megnézés) után is meghatározó filmélmény tud lenni, igazi kult-mozi.

A szárnyait már bontogató Tarantino ezúttal a forgatókönyvet jegyzi, és az egész annyira tarantinos, hogy igazából Tony Scott rendező neve mintha csak díszként, (akkor még) "nézőcsalógatónak" szerepelne ott. Talán a cselekmény időrendileg lineáris vezetése az, ami elüt attól, amit a Mester hozott volna össze. Na de a lényeg amúgy is a hatalmas párbeszédeken, a fura figurákon, a durvulásokon, a régimódi zenéken, és a túláradó romantikán van.

A történet gyakorlatilag felesleges is leírnom, mert vagy láttad amúgyis már, ha nem, akkor meg azonnal pótolni, de csakis sarokból, kukoricán térdepelve, mert máshogy nem vagy méltó ezen gyöngyszem befogadására.

Ezért inkább pár jótanács, amit a film alapján szűrtem le:

• Ha épp szülinapod van, és a Sonny Cheeba-trilógiát (Az utcai harcos, Az utcai harcos visszatér, Az utcai harcos lánya) nézed egyedül a moziban, és egy szép szöszi pont melletted foglal helyet , és utána még be is akar veled ülni valahová megbeszélni a filmet, valamint utána még meg is dugod, szóval akkor kezdj el gyanakodni, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen.
• Ha már 4(!!!) éve gályázol egy képregényüzletben, akkor legalább ragadjon rád valami a sok szuperhős okosságából, és ne kövess el hülyeségeket
• Miután kinyírtad a feleséged ex-stricijét, meg még pár nehézfiút, valamint magaddal viszel egy böröndnyi "koka kolát", akkor arra is legyen időd, hogy megnézd, nem hagytad-e valamelyik hulla kezében a jogsidat
• Ha menekülnöd kell, és elbúcsúzol jóapádtól, akkor a leendő címedet ne papírra írd le, hanem szóban mondd el, vagy szóljá már neki, hogy fater, ne a kredencre tűzd ki a papírt
• Ha a haverod lakótársa egy csökött agyú füves, akkor ne előtte beszéljétek meg, hogy hova mentek. Még akkor se, ha Brad Pitt az illető
• Soha ne hallgass Elvisre, még akkor se, ha azt mondja, hogy mindig is szeretett téged
• Soha ne baszakodj egy sziciliaival, pláne ne emlegesd előtte a felmenői kapcsolatát a mórokkal

Szóval nézzétek meg, szigorúan eredeti hanggal (pl. Gary Oldman wannabe-néger gettó szövegelés, Alabama édes hangja, és Dennis Hopper csúcs-monológja miatt), kényelmesen hátradölve a fotelban, vagy a díványon. Csalódás kizárva.

Mit lehet várni 1 filmtől, aminek a dvd borítóján a következő mottó olvasható: "Féltél már nevetve?"? Na de sok lesz a kérdőjelből, és nem akarom az idegeket feszíteni, mint Uwe Boll, úgyhogy a válasz a következő: olyasmi filmet, mint a tegnap kivesézett Kéz őrület, a Hullajó, az Evil Dead, vagy esetleg a Tinizombik visszatérnek. A fenti felsorolásból adódik a következő következtetés: ezeken a filmeken félni nem lehet, csak röhögni. Szóval egy ütős horror vígjátékra számítottam, ami rendesen be is indította a nyálelválasztásomat, és Pavlov kutyájaként csaptam le a filmre, és boldogan nyüszítve cipeltem haza, mint egy jó nagy szaftos velőscsontot. Nos, ez a film nem nagyon mozgatta meg a rekeszizmaimat, sőt a másfél óra alatt szinte el is satnyultak, annyira nem kaptak ingert a központtól.

És természetesen nem is féltem. Hüpp. Reklamációt a pénztár után max. láncfürésszel fogadunk el, de az egy másik mozi... Viszont ezek után, sőt ellenére is kijelenthetem, hogy a film NEM ROSSZ. Desőt jó! Szórakoztató, kikapcsoló, és ha nem is vígjáték, de 1-2 jó beszólásra azért lehet számítani, de sokra nem nagyon. Tipikus B kategóriás alkotás, de fényévekkel jobb, mint a kemény horrornak beharangozott, és iszonyatosra sikeredett Alakváltó.

Nézzük, milyen alkotóelemek kellenek is egy tipikus kisvárosi horrorhoz: természetesen 1 kisváros. kipipálva. egy elszabadult vírus, egy őrült család, vagy ha mindezek épp nem voltak kikölcsönözhetőek a kelléktárban, akkor még mindig ott van a földünkbe csapódó meteoriton utazgató parazita.

Aztán kell még egy főhős akiért lehet izgulni. Ebben az esetben egy szemrevaló helyi tanárnéniről van szó (Elizabeth Banks), aki egy nem épp adonisszal él házasságban. Férje, bár maszkmester nélkül simán Oscar jelölést kaphatna, mint best visual effect, valami furcsa oknál fogva a helyi bikának számít, aki ha asszonyka fejfájása miatt a helyi krimóban búfelejt, egyből ráutaló magatartás nélkül is képes összeszedni az érte tinikora óta epekedő nőcit. Na de az egymásra találás után az erdőben andalgó párocska egyszercsak valami nyálkás trutyiba tenyerel bele, és itt kezdődnek a bonyodalmak. Grant Grant (nem tévedés, így hívják, mér csak nekünk lehet Gábor Gáborunk?) már egy parazitával a testében tér haza asszonykához, aki még mit sem gyanít. Starla (a feleség) csak akkor kezd aggódni, hogy férje "szépsége" valahogy már nem a régi, amikor már az kb. úgy néz ki, mint Jabba, mielőtt megevett volna 1 birodalmi rombolót. Ja, és a pincében gyűlnek a döglött kisállatok, mert Grant egyre csak ééééhes.

No picit turbozzunk be, mert ez mégse a Gyűrűk ura 1-3 bővített változat, ennyit nem érdemes írni róla.

Grant ámokfutásba kezd, közben a krimóban felszedett nőt is van ideje meglátogatni, és telepakolni kismillió petével, amik aztán kikelve az egész várost zombifalvává változtatják. Szegény Starlának meg nagy dilemmával kell szembe néznie, miszerint örök hűsége köti a férjéhez, egészségben, betegségben. Persze ez a dilemma addig tart, amíg a városka hősembert játszó rendőre fel nem fedi előtte érzelmeit iránta. Onnantól kezdve már csak a túlélésre játszanak, kiegészülve egy fiatal lánnyal, akinek egész családját elkapják az undorító kis takonypócok.

Konklúzió: ha már megcsalod az asszonyt, akkor vigyázz, milyen ösvényen jársz, mert könnyen elcsúszhatsz egy ha nem is banánhéjon, de egy földönkívüli lény váladékán.

Ja és könyörgöm: szeretnék már egyszer tényleg félve nevetni. Vagy nevetve félni...

Egyik kedvenc filmemről fogok most írni (jé, ez az első filmes postom, lehet nem véletlen).

Szóval Kéz őrület, ami egy elég idióta magyar cím az Idle Hands (tétlen kezek) helyett. No de ezen gyorsan túltettem magam. A filmet amúgy még nagyon rég tv-ben, talán HBO-n láttam, dvd-n meg csak feliratosan jött ki, de szerintem már felesleges is bekapcsolnom a magyar felirat, kívülről vágom szinte az összes szöveget.

Ja és mindenekelőtt: a filmben Jessica Alba iszonyatosan jóóóóól néz ki. Az a rövid haj, és a végén, amikor kikötözve fekszik egy autó tetején, ami épp hidraulikusan közelít a műhely plafonjára festett pentagram felé, naaa már csak azért is megéri megnézni férfi társaimnak (és leszbikus,továbbá biszexuális nőknek).

De ne szaladjunk ennyire előre,nézzük miről is szól ez a remek alkotás:

Adva van 3 tipikus amcsi gimis lúzer, akik egész nap csak tv-znek, füveznek, döglenek otthon. Az egyikük, aki Anton névre hallgat, és ő lesz a kulcs azaz kéz szereplő, emellett még reménytelenül szerelmes Alba kisasszonyba. No nem azért reménytelenül, mert annyira béna, hanem mert mégiscsak annyira béna. Ahhoz legalábbis, hogy legalább egyszeris köszönjön a vele szemben lakó kiscsajnak, aki még a nevét sem tudja.

Halloween estéjén kezdődik a sztori, amikor is Anton szülei eléggé hirtelen módon, aljas kezek (vagy csak 1 kéz) által eltávoznak az élők sorából. Anton azonban nem nagyon vesz ebből észre semmit eleinte, reggel felkel, lemegy tv-zni, konstatálja, hogy elfogyott a kutyakaja, meg a tej, de vásárlás helyett inkább átugrik a két haverhoz zöldülni egy csöppet. Még az sem tűnik fel neki, hogy szegény csóri macsek vmi veltűnően vörös foltot nyalogat a padlón...

Észbe csak akkor kap, amikor később már azt látja, amint a cicus épp anyu vagy apu szemét cuppogja. Azt hiszem, gyengébb gyomrú olvasóimat most vesztettem el, de a többiek ne adják fel:)

Anton rendesen be is pánikol, előkerülnek a szülők, aztán a barátok is átjönnek, hamar kiderül, hogy Anton volt a tettes. Illetve csak a jobb keze, amit megszállt a Sátán. Mert Anton nagyon elhanyagolta a jobb felső végtagját, bal kézzel tömte meg a pipát, ballal nyomogatta a távirányítót, és igen: ballal szerette magát:)) Azt hiszem nem hagytam ki semmit, egyéb dolgot nem csinált a csávó addigi élete során.

Aztán a két barát is áldozattá válik, egyik homlokába egy letört üveg nyaka kerül, a másiknak meg a feje kerül... a padlóra. De valami oknál fogva, amit nem igazán értettem, a két lúzer visszatér a sírból, hogy boldogítsák gyilkosukat, és a nézőket, nem túl agysebész gondolkodásmódjukkal (bármilyen vészhelyzet esetén az első dolguk a pipa megtömése volt).

Most már képbe kerül Jessica bébi is, méghozzá végre sikerül Antonnak eljutnia a házuk ajtaáig (egy elvesztett verseskönyvet visz vissza a szerelmes srác), majd aggresszív kezének köszönhetően nemsokára az ágyáig is.

Antonnak azonban egyre nehezebb önálló életre kelt jobb kezét kordában tartania (erre mondanák a dobosok, hogy nem túl jó a koordinációs készsége), ezért az izgága végtag likvidálására, amputálására szánja el magát.

Itt felpörögnek az események, a levágott kéz kijut a házból, és ámokfutásba kezd, egy iszonyú jó mellű Kiss-maszkot viselő lányt és pasiját is kezelésbe (hehe) veszi többek között, aztán a bálban (mert ugye minden amcsi tini filmben éppen bál van) még z Offspring énekes Dexter Holland skalpjára is ráteszi a mocskos mancsát, azaz önmagát.

Közben a városba érkezik egy druida boszi (Vivicia A. Fox, mit ne mondjak, nagyon dögös kis banya), aki tudja, hogy a Sátán egy tétlen kezet száll meg, és terve, hogy egy szűz lányt (ez lenne Jessica Alba) éjfélkor (druida idő szerint, ami mint kiderül 3 órával a mi éjfélünk előtt van) magával vigyen a pokolba, és ezzel biztos valami hatalomra tesz szert, meg ilyesmi.

Nagy kergetőzés, és pár hulla után minden jó, avagy kéz a kézben (balban természetesen) távoznak hőseink. A végén még egy jó kis poén utal a film elejére, és arra, hogy talán mégsem olyan happy end van, de aztán mégis. Bár sose értem amerikai filmekben, hogy hogy tudnak olyan boldognak látszani a főhösök a végén, amikor épp elvesztik családjukat, barátaikat, a fél várost, stb...

Szóval nézzétek meg ezt a remek horror komédiát, én legalábbis nagyon fogékony vagyok erre a zsánerre.

De addig is, kezeket a paplan felé, fogjatok egy-egy kötőtűt, és kössétek le mindkét kezeteket:)))

Akik ideáig kitartottak, egy kis jutalom: 

Tétel: Az elektronikus zene jó.

Bizonyítás: lásd alant.

Kraftwerk: Radioactivity

Ez a felvétel a Minimum-Maximum c. koncert dvd-ről származik. Ez a dvd, amiért mindenkinek érdemes beszerezni egy házimozi rendszert. Basszus (szó szerint), amikor körbe mennek a hangok a szobában, hát az valami fenomenális. Meg a zene is. Ők az úttörők, meg milyenek, őskövületek, már a 70-es évek legelején is gombokat nyomogattak.

Prodigy: Out of space

Ezért az együttesért annó még egy bokaszallagszakadást is elkövettem:) Jólvanna, fiatal voltam, és bohó. Születésnapi buli, megszólalt a No Good, mi nyomtuk haverokkal a klipekben látott táncfigurákat, aztán valaki véletlen meglökött, és ráestem a bokámra. Mindkét bokám műtve van amúgy. És emellett dobolok, és élem a rákenról életet:)))))

Depeche Mode: Never let me down again

Ááá, az örök kedvenc, a nickem, és a blogom neve is tőlük származik. Nem is tudok egyebet mondani... Ja de még annyit, hogy ez a felvétel a One night in Paris dvd-n található, ez volt az első Mode dvd-m, és 2002-ben átsegített pár nehéz, álmatlan éjszakán:(

Nitzer Ebb: Join in the chaint

Ezer éves EBM vicc: Miccerecc?? Nicccerebb!!! Szar, de ez van:))))

Rammstein: Stripped

A végére pedig egy félig kakukktojás: 1 Depeche Mode szám feldolgozása (szerintem a világ egyik legjobb coverje)

Á, muszáj még az előbbi feldolgozás klipjét is beraknom, jó kis 20-as évek német eszpresszionista (nem Gébics eszperszionista:)) feeling:

Alapvetően metal zenéket hallgatok, de most direkt egy "nem metalos" videoajánlót csináltam. Ezek főleg sznob zenék, szóval hallgassátok szeretettel, ilyenekkel lehet menőzni pl. bölcsész körökben:) De ezek tényleg fasza mjuzikok.

1. Radiohead: Jigsaw falling into place

A Radiohead "forradalmi" lemezkiadásáról már mindent leírtak, összeokoskodtak. Természetesen aztán ők is leszerződtek egy kiadóval (sőt már az ingyenes letöltést is beszüntették), de nem is ezért szeretjük őket, hanem mert az új album nagyon zsír lett, végig egyenletes színvonalú dalokkal megpakolva.

2. Muse: Knights of Cydonia

Na ők meg az ügyeletes bölcsészkedvenc angol banda. Viszont egy rohadt nagy tévhitet szeretnék eloszlatni. A Muse NEM britpop zenekar. Haverom is mondott már ilyen faszságot, hogy a Muse egy szar britpop zenekar, a Blur sokkal jobb volt. Ehh... Ez egy XXI. századi progresszív (figyelsz Sam?), pop, dance, rock, indie, art ROCK banda. A tavalyi (Black holes and revelations)  lemezük mai napig nagy kedvencem, óriási stíluskavalkád (flamenco betétek, fúvosszekció, disco feeling, metal riffek, szirupus (a lá Queen) kompozíciók), hatalmas dalok, minden sarkon katarzis.

3. Queens of the stone age: No one knows

Yeee, ez számomra az év felfedezése. Eddig valahogy elment mellettem Josh Homme zenekarának produktuma, de hála Sam kollégának, ráébredtem, hogy eddig egy barlangban (stone age, éééérted) éltem le életem. Ez az élő felvétel egyszerűen tökéletes, nézzétek meg 4:50 körül, amikor Josh Homme-t hátulról mutatja a kamera, és előtte a felhők tornyosulnak. Mintha egyenesen a közelgő (elvonuló?) viharnak játszana. Queens on the storm...

4. Sopor Aeternus: The Goat

Sopor Aeternus, azaz Örök elszenderülés,  Nomen est omen, ennél jobb nevet nem is tudott volna Anna Varney egyszemélyes projektjének adni. Annáról nem tudni, hogy férfi, vagy nő, de még szerintem az sem biztos, hogy ember. Lehet, hogy egy ősi istenség által teremtett öröklétre ítélt lényről beszélünk. Minden lemeze óriási kihívás, nem könnyű végihallgatni a dobgépekkel, középkori hangszerekkel, monoton ritmusu, egyszerű dallamokal rögzített dalokat, de érdemes alámerülni ebbe a világba is néha.

5. Anathema: Lost Control

Erre pedig egyszerűen nem találok szavakat. Az egyik leggyönyörűbb kortárs zene. Death, goth metalból indultak, aztán egyre inkább elkapta őket a 70-es évek progresszív zenéinek (Pink Floyd) varázsa. Alternative 4 című lemezüket mindenképpen ajánlom meghallgatni.