Már ezt a 4 karaktert leírni, és olvasni is olyan jó. Hatásvadász, mint néha maga a banda is, de egyben tekintélyparancsoló is. Szinte szuggerál, hogy meg kell nézni. Megtekintése után pedig ez a 4 karakter örökre, kitörölhetetlenül beleég a memóriába, felidézésekor Pavlov kutyáját megszégyenítő nyálcsorgással vágyódik az ember, hogy újra megnézze ezt a nemmindenapi koncertfilmet.
Már az első képek, a zenekart hatalmas ovációval váró dél-amerikai fullosan megtelt (140000 ember, ha jól emlékszem) stadion látványa filmtörténelmet írt. Ahogy mindenhol magasba nyúló kezek vesznek körbe, olyan közel hozva a közönséget, hogy jóformán a csodálatos latin lányok parfümét, és a macho pasik izzadságszagát is érezni. Aztán a Vertigo DVD-ről ismerős intro-féleséggel kezdetét veszi az őrület. A zenekar berobban, és kb. ebben a pillanatban már koppant is az állam a padlón (ha valaki mostanában jár az Imax-ban nézze már meg, nincs-e még ott vhol, azóta is keresgélem). Amikor Larry dobszerkóját mutatják felülről, szinte kedvem lenne odaütni a tamokra, meg a cinekre, ahogy Edge és Adam ott pengetnek az orrom előtt, késztetést érzek arra, hogy én is a húrokba csapjak. Bono pedig szinte odakacsint, hogy reagálásommal megnyugodjon: tökéletes formában énekel.
Olyan részletességgel lehet mindent megfigyelni, amit még soha ennyire nem lehetett. A dob emelvényére körbe rakott ásványvízes palackokban szinte egyenként látszanak a buborékok, a közönség tagjain meg lehet számolni az izzadságcseppeket.
A koncert csúcspontja szerintem a Love and peace or else-Sunday Bloody Sunday-Bullet the blue sky hármas, ami alatt egy ideig Larry a színpadi kifutóra kikészített egyetlen tamból és cintányérból álló "szerelésen" játszik, amit aztán Bono is kezelésbe vesz, miután felkötötte a homlokára a híres fejpántot, amin a világvallások jelképei szépen, békésen megférnek egymás mellett. Ahogy a stadionban is mindenféle emberek (izraeli zászlót is lobogtatnak többek között, mindenféle attrocitás nélkül) örülnek együtt ennek a 4 embernek, az általuk kreált világnak.
De az is katarzis volt, amikor a közönség tagjai világítottak (öngyújtóval, lámpával, kinek mi volt kéznél), és a kamerák pásztázzák a hatalmas stadiont. de igazából a 80 perc minden pillanata tökéletes volt. Sok ilyet akarok még látni!
Az egésszel csak 1 probléma volt: végigülni egy ilyen showt, ahelyett hogy ott ugrálhatnánk a karnyújtásnyira tomboló szerencsés közönséggel. Így maradt a lábbal dobolás a padlón. Érdekes, hogy viszonylag sok zenei dvd-t láttam, de még nagyon egyiknél sem éreztem, hogy felkeljek a kényelmes helyemről. De hát ez tegnap valami egészen más volt.
Á, most hogy újra felidéztem az emlékeket, máris mennék újra a moziba. A világ legjobb koncert-filmje készült el, kihagyhatatlan!!
A filmben elhangzó dalok:
Vertigo
Beautiful Day
New Year's Day
Sometimes You Can't Make It on Your Own
Love and Peace or Else
Sunday Bloody Sunday
Bullet the Blue Sky
Miss Sarajevo az emberi jogok felolvasásával
Pride
Where the Streets Have No Name
One
Encore:The Fly
With or Without You
Encore 2: Yahweh
Trailer:
