Kezdek újra film-függővé válni...
Hétvégén szinte megállás nélkül dvd-ket néztem. Mondjuk picit görcsöl a gyomrom a 3 nap múlva esedékes utazásom miatt, és talán így próbáltam nyugtatgatni magam, de ez csak önámítás. Függőség, az.
Egyrészt most végignézem a James Bond sorozatot (tegnapig a 69-es Őfelsége titkosszolgálatáig c. epizódig jutottam, amiben George Lazenby egyetlen 007-es alakítását lehet megtekinteni. Hú, hát elég unalmas filmet hoztak össze vele, másfél óráig gyakorlatilag semmi sem történt benne. Viszont a "Csak kétszer élsz" a legjobb Connerys epizóddá vált nálam, végig izgalmas, látványos, és az egzotikus japán helyszínek is sokat dobnak rajta. Még a Gyémántok az örökkévalóságnak van hátra, aztán jön a Roger Moore korszak.
Bond barátunk kalandjain kívül a köv. mozikat néztem/szenvedtem/aludtam/izgultam végig:
Trainspotting: ezt most kizárólag a James Bond utalások miatt vettem elő, különben már milliószor láttam. Imádom, na.
A gyávaság tollai: A nemrég tragikusan elhunyt Heath Ledger nagyot alakított ebben a kaland-drámában. Egy fiatal, Harry nevű angol tisztet játszik, aki barátaival együtt a világbirodalmat uraló brit hadsereg szépreményű tisztjeiként élvezi az életet, udvarol mennyasszonyának. Aztán egy nap parancsot kapnak, hogy azonnal hajozzanak Szudánba, ahol kicsikét megtámadták a benszülöttek a brit katonákat. Harry azonban bepánikol, félti az életét, nem akar háboruzni, ezért lemond rangjáról, és kilép a seregből. Ezt azonban mind barátai, mind szerelme a legnagyobb gyávaságnak tekintik, és ennek jelét, fejenként 1-1 fehér tollat küldenek neki. Harry nagyon zokon veszi ezt, és titokban társai után megy Afrikába, hogy segítse őket a harcban, meg ilyenek. Egyik barátja közben rámozdul a csajára, meg fogságba esnek, és a gyávának tekintett barátjuk menti meg őket egyenként. A háboruból hazatérve már csak egy problémával kell szembenéznie: mennyasszonya vajon kit választ kettejük közül?
Nos, ez egy remek, gyönyörűen fényképezett film (kár, hogy a dvd-re 4:3-as arányban került rá, és nem szélesvászonban), szép pillanatokkal, elég kemény akciójelenetekkel. Ja, és ez egy klasszikus regény kb. 7. megfilmesítése. Már 1915-ben készült belőle 1 némafilm.
Portugál: Na ezt a filmet már rég meg akartam nézni, emlékszem akkor adták moziban, amikor pestre költöztem, és pont a Vörösmarty mozi mellett laktam, és mindennap elmentem a plakátja előtt. De valahogy akkor kimaradt, és csak most sikerült megtekintenem. A film picit az Üvegtigrisre emlékeztet (bár előtte készült 1-2 évvel), annak amolyan lájtos verziója. Itt is 1 vendéglátóipari egység (nevezetesen 1 kocsma) az események fő helyszíne, ahol elég lepukkant figurák fordulnak meg (Sátán, az elvált, lecsúszott alkesz majdnem olyan, mint Sanyika, a kocsmáros itt Csuja Imre, aki itt is úgy beszél, meg röhög mint Csokiként, van ex-rendőr, aki még mindig hamis rendőrigazolványával bünteti az átutazókat). Ebbe a közegbe érkezik meg egy pesti értelmiségi figura, aki aztán jól megkavarja az állóvizet, mert összejön a kocsmáros lányával, akire az exrendőr is szemet vetett. De majd később megjelenik a pesti figura elhagyott felesége is, akinél hisztisebb nőt régen láttam már:) De a legjobb figura Jucika, az alkesz feleség (Szirtes Ági remek alakítása), aki totál úgy néz ki, mint a Boráros tér bármelyik reménytelen figurája ("Jóóónapotttt Lajoskaaa! Kaphatnék egy fröcsit?"). A film egy nagy hibája, hogy mivel egy színmű adaptálása, eléggé olyan érzésem volt, mintha egy színházi közvetítést látnék. Kevés filmes pluszt raktak hozzá. De egyszeri megtekintése javasolt:)
A kis Buddha: Bertolucci filmje elég rosszul szerepel az IMDB-n, 5.6-al. Pedig szerintem egy remek alkotás, ami jól bemutatja a nyugati civilizáció és a keleti világ közti különbségeket, a buddhizmus fő tanait. Jó színészi játék, kellemes sztori, kellő mértékkel adagolt bölcsességek. Nálam 80%. És a befejezés is nagyon hihető, emberi. Igen, talán ez a legjobb szó az egész mozira: emberi. Inkább európai filmnek tekinthető, és talán emiatt nem fedezi fel az amerikai közönség az értékeit.
