Mit lehet várni 1 filmtől, aminek a dvd borítóján a következő mottó olvasható: "Féltél már nevetve?"? Na de sok lesz a kérdőjelből, és nem akarom az idegeket feszíteni, mint Uwe Boll, úgyhogy a válasz a következő: olyasmi filmet, mint a tegnap kivesézett Kéz őrület, a Hullajó, az Evil Dead, vagy esetleg a Tinizombik visszatérnek. A fenti felsorolásból adódik a következő következtetés: ezeken a filmeken félni nem lehet, csak röhögni. Szóval egy ütős horror vígjátékra számítottam, ami rendesen be is indította a nyálelválasztásomat, és Pavlov kutyájaként csaptam le a filmre, és boldogan nyüszítve cipeltem haza, mint egy jó nagy szaftos velőscsontot. Nos, ez a film nem nagyon mozgatta meg a rekeszizmaimat, sőt a másfél óra alatt szinte el is satnyultak, annyira nem kaptak ingert a központtól.

És természetesen nem is féltem. Hüpp. Reklamációt a pénztár után max. láncfürésszel fogadunk el, de az egy másik mozi... Viszont ezek után, sőt ellenére is kijelenthetem, hogy a film NEM ROSSZ. Desőt jó! Szórakoztató, kikapcsoló, és ha nem is vígjáték, de 1-2 jó beszólásra azért lehet számítani, de sokra nem nagyon. Tipikus B kategóriás alkotás, de fényévekkel jobb, mint a kemény horrornak beharangozott, és iszonyatosra sikeredett Alakváltó.

Nézzük, milyen alkotóelemek kellenek is egy tipikus kisvárosi horrorhoz: természetesen 1 kisváros. kipipálva. egy elszabadult vírus, egy őrült család, vagy ha mindezek épp nem voltak kikölcsönözhetőek a kelléktárban, akkor még mindig ott van a földünkbe csapódó meteoriton utazgató parazita.

Aztán kell még egy főhős akiért lehet izgulni. Ebben az esetben egy szemrevaló helyi tanárnéniről van szó (Elizabeth Banks), aki egy nem épp adonisszal él házasságban. Férje, bár maszkmester nélkül simán Oscar jelölést kaphatna, mint best visual effect, valami furcsa oknál fogva a helyi bikának számít, aki ha asszonyka fejfájása miatt a helyi krimóban búfelejt, egyből ráutaló magatartás nélkül is képes összeszedni az érte tinikora óta epekedő nőcit. Na de az egymásra találás után az erdőben andalgó párocska egyszercsak valami nyálkás trutyiba tenyerel bele, és itt kezdődnek a bonyodalmak. Grant Grant (nem tévedés, így hívják, mér csak nekünk lehet Gábor Gáborunk?) már egy parazitával a testében tér haza asszonykához, aki még mit sem gyanít. Starla (a feleség) csak akkor kezd aggódni, hogy férje "szépsége" valahogy már nem a régi, amikor már az kb. úgy néz ki, mint Jabba, mielőtt megevett volna 1 birodalmi rombolót. Ja, és a pincében gyűlnek a döglött kisállatok, mert Grant egyre csak ééééhes.

No picit turbozzunk be, mert ez mégse a Gyűrűk ura 1-3 bővített változat, ennyit nem érdemes írni róla.

Grant ámokfutásba kezd, közben a krimóban felszedett nőt is van ideje meglátogatni, és telepakolni kismillió petével, amik aztán kikelve az egész várost zombifalvává változtatják. Szegény Starlának meg nagy dilemmával kell szembe néznie, miszerint örök hűsége köti a férjéhez, egészségben, betegségben. Persze ez a dilemma addig tart, amíg a városka hősembert játszó rendőre fel nem fedi előtte érzelmeit iránta. Onnantól kezdve már csak a túlélésre játszanak, kiegészülve egy fiatal lánnyal, akinek egész családját elkapják az undorító kis takonypócok.

Konklúzió: ha már megcsalod az asszonyt, akkor vigyázz, milyen ösvényen jársz, mert könnyen elcsúszhatsz egy ha nem is banánhéjon, de egy földönkívüli lény váladékán.

Ja és könyörgöm: szeretnék már egyszer tényleg félve nevetni. Vagy nevetve félni...