Na nem mintha hiányoztam volna bárkinek is, de gondoltam egyet, és felveszem azt a bizonyos fonalat, vagy mit.
Oka is van, hogy pont most, gyorsan essünk is túl rajta: szóval tavaly évvégén mindenféle magánéleti problémák, gondok, hülyeségek miatt elkezdtem agyalni azon, hogy ki kéne kicsit lépni ebből a mindennapi őrületből, elmenni jómesszire. Mint sok hozzám hasonló ember, teljesen véletlenül ráleltem az El Camino-ra. Előtte azt sem tudtam, hogy mi ez, csak a plakátokon láttam a bizonyos könyv ajánlóját. Bevallom, azt gondoltam, hogy ez az egész nem is Európában van, hanem valahol Peru, vagy Venezuela környékén, esetleg Mexikó:) Hát ennyit az én spirituális előéletemről. Magáról a Caminóról nem akarok háttérinfókat írni, a neten mindent megtalálni róla. A lányeg, hogy hétfőn indulunk, hárman, sajnos nem a teljes távra, csak 1 szakaszát fogjuk kb. 2 hét alatt megtenni. Leontól Santiago Del Compostáig, majd ha belefér, akkor ki a "világvégéig", azaz Finnisterréig. Az út ötletét egy véletlenül (ezek a véletlenek:)) megtalált blogból merítettem, nagyjából az ő útvonalukat próbáljuk mi is bejárni: http://vokopeti.blogol.hu/
Év elején kezdtem a felkészülést, teljesítménytúrákra jártam, meg kerékpárral nyomtam le párszáz km-et. De állítólag nem ezen fog múlni ugysem, hanem a mentális, szellemi felkészültségen. Meglátjuk.
A maradék pár napban még véglegesítem a túrafelszerelést (remélem sikerül 10 kg-on belül maradnom). A cuccokról még írok indulás előtt egy leltárféleséget, hogy kb. mit viszek magammal.
Megpróbálok útközben írni, hogy éppen hol, hogyan, miért. És leginkább elmélyedni a gondolataimban, felfedezni olyan dolgokat magamban, amikről eddig nem volt sejtésem se. Aztán ha hazaérek, megpróbálom ezeket felhasználni arra, hogy sikerüljön egy teljesebb életet élnem. Mert ezért (is) vágtam bele.
Ultreia et suseia! Azaz "Csak tovább, egyre feljebb!" Ez a zarándokok egyik köszönése az úton.
